A magyar-ghánai Sena Dagadu a 21. századi hazai popzene jelentős alakja, akinek az Irie Maffia zenekar és szólóprodukciói mellett meditatívabb, Sena DagaDub nevű triója is igen népszerű. A formáció 2024-ben a magyar zenei élet élő legendáját, Presser Gábort látta vendégül a Müpában, és az együttműködés annyira jól sikerült, hogy a projekt most mindkét fél – és persze a közönség – örömére folytatódik.

Tíz év kihagyás után Magyarország újra rangos nemzetközi balettversenyt rendez, amelyet a Magyar Táncművészeti Egyetem hív életre november 21. és 24. között.

Az összművészeti előadás Erdély egyik legizgalmasabb, legszínesebb kultúrájú tájegysége, a Mezőség énekes, táncos és irodalmi hagyományaiból táplálkozik. A produkció zenei centrumában Bartók Béla Mikrokozmosz című zongorasorozatának tételei, valamint a zeneszerzőt inspiráló mezőségi dallamok állnak.

Műsor:
Sosztakovics: I. (a-moll) hegedűverseny, op. 77
Beethoven: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55

A vilniusi születésű és örmény származású szoprán, Asmik Grigorian napjainkban a nemzetközi operaélet egyik legnagyobb – és immár a legkevésbé sem titkos – favoritjának számít.

Két trombita egyszerre: ez valóságos ünnep! Boldoczki Gábor és Szergej Nakarjakov december közepén a legjobbkor érkezik hangzó ajándékával: előleggel a közelgő karácsony fényéből.

A Jazzbois 2017-ben, a Müpa Jazz Showcase-én dobbantott. 2023-ban már a Kalákát fogadták vendégként a Fesztivál Színházban, majd pár év leforgása alatt bevették a legnagyobb nemzetközi fesztiválokat: Leverkusener Jazztage, Montreux Jazz Festival, Jazz à Vienne, Montreal Jazz Festival, stb. Jamie Cullum a BBC-n egy teljes rádióműsort szentelt az együttesnek, Sági Viktorral beszélgetve.

Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész 2002-ben, tizenhárom évesen felvételt nyert a Zeneakadémia különleges tehetségek számára létrehozott osztályába; az egyetem befejezéséig hat nemzetközi zongoraversenyen aratott győzelmet.

Barangolás a sípok birodalmában

A hárfán és theorbán játszó Christina Pluhar, valamint nemzetközi sikereket arató régizenei együttese, a L’Arpeggiata arról híres, hogy minden hangversenyprogramjuk egy-egy különleges projekt megvalósítása. Ezúttal a barokk operairodalom egyik legnagyobb remekművére, Henry Purcell Vergilius nyomán komponált Dido és Aeneas című operájára (1688) esett választásuk.

Miért aktuális ma is a világ legismertebb szerelmi tragédiája, Rómeó és Júlia négyszáz éves története? Mert a szerelem örök, az ifjonti lázadás ismerős, és a világ még mindig tele van értelmetlen ellentétekkel.

Kalandos életet élő vándorcigányok és hatalmukkal visszaélő, galád, mégis nevetséges nemesek a főszereplői a klasszikus Jókai-regényből, A cigánybáróból készült adaptációnak, a több generáció által jól ismert Szaffi című animációs filmnek.

A tbiliszi születésű Giorgi Gigashvili sokáig álmodni sem mert zongoraművészi karrierről, mégis az elmúlt években sorra nyerte a nemzetközi versenyeket, kezdve a vigói megmérettetéssel, ahol idolja, Martha Argerich volt a zsűrielnök.

Elgar: a-moll zongoraötös, op. 84

A fiatal portugál muzsikusok által Amszterdamban alapított Maat Saxophone Quartet bármit játsszon a fadótól az új zenéig, az egyéniség nem hiányozhat produkciójukból. Az egyebek mellett Portugália és Hollandia legrangosabb zenei versenyein is győzelmet arató együttes már két lemezt is kiadott, a kritika pedig rögtön az elsőről azt írta: „ígéretes, ördögien jó és mennyeien ragályos” .

Elgar: e-moll hegedű-zongora szonáta, op. 82
Britten: Szvit hegedűre és zongorára, op. 6

ének, gitár, billentyűs hangszerek Ichiko Aoba

Harcsa Veronika válasza az AI rohamos térnyerésére: az IA, azaz InterAction.

A program akár egy gazdagon megterített ünnepi asztal Krakkó szívében: a fogások mögött mély érzelmek, gazdag hagyomány és különleges zenei fűszerezés rejlik. Elsőként Stanisław Moniuszko mesés nyitányfantáziája csendül fel: egy csipet romantika, egy adag tündérpor és sok színpadi varázslat keveredik benne.

A Maliból Kanadába költözött Soutoungoumba Diarra, azaz Djely Tapa eredetileg azért váltott országot, hogy repüléstudományt tanuljon, de hamar nyilvánvaló lett számára, hogy nem menekülhet a családi hagyományoktól, és folytatta a gyerekkora óta gyakorolt zenélést.

És akkor hirtelen történik valami; valami rendkívüli, amire a teljes szakma és az olvasóközönség egy emberként kapja fel a fejét: megjelenik az eddig színpadi szerzőkként ismert egypetéjű ikrek Lesz majd minden című regénye.

Palya Bea „Selymeim” című sorozata 2015 óta zajlik nagy sikerrel. A koncerteken – amelyeken kiváló zenekarával ő is mindig fellép – Palya Bea bemutat egy itthon még kevéssé ismert énekesnőt. Világok közelítéséről, két énekhang egymásra találásáról szólnak ezek az események, hiszen az előadók önálló produkcióik mellett közösen is énekelnek.

Világraszóló

Martin Scorsese – Woody Allenhez hasonlóan – New York szenvedelmes szerelmese. Kétségtelen, hogy Scorsese nem ugyanazt a várost látja. Az ő városa piszkosabb, zaklatottabb, és kicsit több benne a bűn és a bűnöző. Scorsese otthonosan közlekedik Little Italyben, Alsó-Manhattanben. A New York, New York viszont világosan mutatja, hogy mindketten jazzrajongók.

Eredeti nyelven, magyar felirattal.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Lars von Trier 2000-ben már túllép a Dogme 95 mozgalom keretein, és ezzel rögtön el is nyeri Cannes-ban az Arany Pálmát. Az elismerés nem meglepő, ugyanis a Táncos a sötétben tele van merész húzásokkal.

A h-moll mise különlegességét az adja, hogy Bach – lutheránus szerzőtől rendhagyó módon – a teljes miseciklus liturgikus szövegeit foglalta hangokba.

Négy éven át kísérte kamerával Kurtág György mindennapjait az Ezüst Medve-díjas filmrendező, Nagy Dénes. A 2021 és 2025 között született dokumentumfilm messze túllép a műfaj konvencionális keretein.

Óvilági füllel nem egyszerű eligazodni a countryzene világában. Még meghatározni sem könnyű, mert hogyan is jön össze Johnny Cash, Bob Dylan, Nick Cave és Taylor Swift? A műfajnak ezer ága van. Mindenesetre egy 1925-ben Nashville-ben bejegyzett rádióadó, a Grand Ole Opry működésétől számítjuk a countryzene történetét.

A magyar közönség számára az Okvsho nem egyszerűen a vibráló európai jazzélet egyik legígéretesebb és legizgalmasabb szereplője.

Legyen szó szövetről vagy irodalomról, az angol a kiváló minőség jelzője, és a szigetország zenéje is méltán kiérdemli ezt az elismerést.

Egy hangverseny, amelyet minden tulajdonsága alkalmassá tesz arra, hogy ünneppé váljon a közönség számára!