Munkásruha csipkékkel "pofon a szabadságnak egy részben"

Nap, mint nap hajnalban kezdem a melót a közeli autószerelő műhelyben. Segédmunka, de bírom, a srácok keze alá kell tolnom a cuccot, ami éppen kell nekik. A szutykot nem bírom, az olaj szagát már megszoktam. Azt is, hogy hajnalban kell kelnem, mert így legalább kettőkor már lepattanhatok. Ettől a szagtól, olajtól, hogy megszabaduljon az ember legalább egy órán keresztül kell mosakodnom.

Utána kezdődik az én életem, az amiért ezt az egész szarságot vállalom. Átöltözöm. Csajosba. Tisztán, vonzóan csinos nőnek. Neked vicces, nekem boldogság, ha tudom is, hogy kiröhögsz.

Igen, átöltözőm női cuccokba, amiket én választottam, de egy-kettőt kaptam is egy barátnőmtől.

Amikor felveszem a necc harisnyát, fehérneműt, a piros ruhámat, akkor egyszer csak minden más lesz. A világot pont olyan rondának látom, mint hajnalban, de a magam helyét megtalálom benne. Valami történik, - katt, katt- nem érdekel, hogy hülyének néznek, a lelkem megnyugszik. Nincs bennem harag, indulat, inkább sajnálom azokat, akik bántani akarnak. Vannak ilyenek, az utcán, a piacon, a sarki kocsmában. Igen, megvertek, leköptek, üvöltöztek és fenyegettek. Most is, bármikor belém köthetnek, pedig én semmit sem akarok tőlük. Én nem vagyok meleg. Pasi vagyok, a testemben, csak a lelkem Betti. Egy lány, egy nő, aki boldog amikor az átöltözés végén felveheti a színes parókáját, és sétálhat, szabadon az utcán. Azt hiszem erre lettem kitalálva, ez az, amit csinálnom kell, hátha megértik az emberek, hogy ez is lehet jó, és aki akarja annak a szabadságot adja.

Szabadság… valahogy hiszek ebben, remélem, hogy van ilyen, akár átöltözve, parókásan.

Ha érdekel, majd mesélek, hogy jöttem rá erre kiskrapekként és hogy öltöztem át tíz évesen az anyám ruhájába, mikor mentem ki először a térre csipkeruhában, parókával.”

Az előadás valós interjú alapján készült.

‼️Az előadást 18 éven felülieknek ajánljuk‼️

Előadó: Ivanics Tamás

Rendező munkatársa: Kiss Richárd

Rendező: Surányi András

Kapunyitás: 18:40