Lackfi János: Hinták
Előadás hossza: 1 óra 20 perc
Lackfi János nem véletlenül népszerű az olvasók és a hallgatóság körében. Sziporkázó soraival, értékrendjével és korunkra oly találóan reflektáló gondolataival méltán lett az egyik legfontosabb szövegszabásza (ahogy a költő önmagát titulálja) a kortárs magyar irodalomnak.
A felmerülő szituációkra időről időre Liseux-i Kis Szent Teréz és Avilai Nagy Szent Teréz írásaiból vett szövegrészletek reflektálnak. (Szodfridt Bernadett)
Tarjányi Krisztina Irma és Molnár Enikő színművészek a Budapesti Őrtüzek Imádság Házának önkéntes szolgálói, Erdélyből kerültek Budapestre. Találkozásuk után fogalmazódott meg bennük a gondolat, hogy szívesen előadnák az általuk is nagyon kedvelt Lackfi János Hinták című kétszereplős darabját, amelyet egy fiatal kortárs zeneszerző, Varga Abigél, egy fiatal erdélyi grafikus Ilyés Mariann, valamint egy cselló- és egy fuvolaművész bevonásával, a komolyzenének és a vizuális művészetnek fontos szerepet adva, rendhagyó módon vitték színpadra.
A női szerep általánosságok nélküli definiálása, az életadás komplex kérdéseinek taglalása és a kapcsolatokban való őszinte szabadság megfogalmazására való törekvés a legfőbb célja a megszületendő produkciónak.
Szereplők:
Tarjányi Krisztina Irma, Molnár Enikő
Zeneszerző: Varga Abigél
Zenészek:
Pethő Rebeka, fuvola
Agárdi Eszter, cselló
Illusztráció: Illyés Mariann
Lackfi maga így ír a műről:
“Négy hinta, fel-le, fel-le. Négy női sors, kettő mai, kettő pedig évszázadokkal korábbi.
Hogyan fonódnak össze a sorsok?
Hogyan gyötri és szereti, rángatja földre és röpteti égbe egymást anya és lánya?
Össze vagyunk kötözve egymással mi, emberek, életre-halálra?
És kinek jut élet, kinek halál?
Magunkat áldozzuk fel vagy a másikat?
Mindannyiunk életében előkerülő kérdések, és most élesben robbannak, a színpadon.
Két kortársunk, akik egyáltalán nem szentek. És két szent a múltból, akik egyáltalán nem szenteskednek.
Nagyon is szenvedő, szenvedélyes emberek. Hogy mit keresnek a színpadon? Talán ez is kiderül.”
/Lackfi János/