Kölcsönlakás

Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettjében Marica grófnő kétségbeesett útkeresését követhetjük nyomon, ahogyan a szerelem elől menekülve, egy új szerelmet talál. A birtokosnő már unja a társaságbeli férfiakat, így egy kitalált, képzeletbeli vőlegénnyel riasztja el kérőit. Így sem menekülhet: megismerkedik birtokának gazdatisztjével, a tönkrement Tasziló gróffal, aki álnéven húga kelengyéjére gyűjt. A történet egyre bonyolódik, a dallamok pedig egyre édesebbek: minden adott egy remek, szövevényes szerelmi szállal átfont operetthez.

A háború mindent elvett tőlük – az otthonukat, a családjukat, a gyermekkorukat. Bandába verődve, éhesen és fázva járják az utcákat, hogy valahogy túléljenek. Mégis kapaszkodnak az életbe.

Mozart was insatiably in love with life. He embraced everything considered “sinful”: wine, cards, billiards. And his passion extended to musical ornaments: flowery acciaccaturas, trills, cadences others dared not risk, and chromatic runs. But there can be no doubt the main objects of his desire were women. He dedicated several of his masterpieces to one or other of his lovers, who were thus immortalised by these concert and opera arias.