Klub Kollektíva: Holtverseny

„A váltás a világ legegyszerűbb dolga: addig nem ugrasz el, amíg a másik meg nem érinti az ujjával a falat. Egyetlen folyamatos mozdulat vagytok.”

Ezt a folyamatos mozdulatot mutatja be Totth Benedek műve, amelynek fiatal szereplői nagy lendülettel vetik bele magukat azokba a mélységekbe, ahonnét kievickélni már csak egymást lenyomva lehet.
Milyen sorsok és történetek vannak egy érem mögött?
Kik azok, akiket eltakarnak a dobogón feszítve?
Kik a gyerekeink?
Ellenállhatatlanul sodródunk ezekkel a fiatalokkal a történetben.
Süllyedünk velük a csendben, a közönyben, miközben ők a Stayin’ Alive-ot dúdolják a Madagaszkárból.

A történet egy csapat sportoló fiú hétköznapjait mutatja be, egy következmények nélküli, közönnyel átitatott világban, ahol falkába verődve, saját hierarchiát kialakítva ugranak fejest egy gyerekmedencébe. 

Úszás egy részben. 
A hangulatát tekintve: klóros-narancsos, dübörgő-pezsgő, megállíthatatlan süllyedés.

Stáblista:
írta: Totth Beendek
játssza: Katona Péter Dániel 
Totth Benedek regényéből a színházi változatot írta: Kovács Máté, Nyulassy Attila, Ugrai István
segédrendező és rendezőasszisztens: Bali V. Gergely
zene: Remete Marcell, Koltay Krisztián Sólyom
jelmez: Halma Ágnes
világítástervező, műszaki vezető: Tóth Bertalan
dramaturg: Ugrai István
rendező: Kovács Máté

külön köszönet: Moczó Martin, Gátos Iván, Barbárfivérek, Vajda Kristóf, Király Krisztina, Kultúrbrigád
Fotók: Czibor Attila

„Mikor visszaemlékszem az előadásra leginkább egy (jó értelemben vett) őrjöngés jut eszembe, mint egy koncerten, ahol az ember kitombolja összes frusztrációját, és megtisztulva tud hazamenni. A Holtverseny egy olyan furcsa, betegséghez közeli állapotot mutat be, amikor az agyat és az érzéseket az adrenalin tompítja. Egy állandó ingeréhséget, ami elzsibbasztja a fájdalmat. Amiben még véletlenül sem tud megszületni egy gondolat. A szereplők mind azt a pillanatot keresik, amit a célba éréskor éreznek, azt a tizedmásodpercet, amiben az egész élet összesűrűsödik, a minden és semmi, amikor a létezésük feloldódik a világegyetemben. Testi élményként mutatja be, hogy a teljesítménykultúrában nincs megállás.”   https://szinhaz.net/2022/02/07/bogya-timea-eva-ingerehseg/ 

„A gyors tempó miatt a néző szinte végig zuhanásban érezheti magát: a fiúk irányíthatatlanul csúsznak elkerülhetetlen sorsuk felé, amit néha megtör egy-egy vicces jelenet. Ez a kettősség is végigkíséri a darabot: az egyik pillanatban még erőltetetten mosolygunk a groteszkbe forduló szituációkon, a következőben pedig már az emberi mélységen, és az értékek teljes hiányán borzongunk.”  https://hvg.hu/kultura/20250228_holtverseny-totth-benedek-kulturbrigad-juranyi 

„Kiábrándultság, perverzió, erőszak: ijesztő világ tárul elénk.”

https://magyarnarancs.hu/kritika/nem-lehet-meguszni-242579 

„Nyulassy Attila, Ugrai István és Kovács Máté, aki egyben az előadás rendezője is, Totth Benedek 2018-as Holtverseny című lélektani krimi-thriller regényét alkalmazták monodráma formájában színpadra. Az eredeti szöveg munkájuk által még feszesebbé vált, és ezáltal fojtogatóbban lebeg körülöttünk már az elejétől kezdve az, ami végül elkerülhetetlenül bekövetkezik. De addig még annyi mindennek meg kell történnie, amit Totth Benedek kendőzetlenül nyers szövegének megelevenedése még súlyosabbá tesz. Ez pedig Katona Péternek köszönhető, aki az előadás elején a bömbölő metál zene közepette óriási energiával rohan be, ami az előadás alatt sem hagy alább, hanem fokozatosan épül tovább, és a végére, mint kirobbanó tűzijáték teljesedik ki, és lep el minket hamvaival még napokig.”

https://www.prae.hu/article/12651-holtversenyben-onmagammal/