A mozi nyitva van. Ha esik, ha fúj. A kiváló író, Doris Dörrie filmje tulajdonképpen a német Cinema Paradiso dokumentumfilmes formában. Ugyanakkor az egyik első slow cinema alkotás, amely a mozi elkötelezettjének, Mariának a mindennapjait mutatja be. Ahogy csévéli, befűzi a filmet, ahogy levelet ír, kérvényt, ahogy elmegy a nagyvárosba, hogy leszerződtessen egy popzenekart vagy egy színház társulatot: legyen miért bemenni a moziba a fiataloknak is. Lassú, érzékeny képeken látjuk ezt a maga módján nagyon boldog asszonyt, sokszor csak a vetítőgép mögül kipillantva, a kémlelőn át, ahogy a filmeket nézi. Illetve bennünket, nézőket.
Arsenal – Film és Videóművészeti Intézet (Arsenal - Institut für Film und Videokunst)
