Bartók Béla Versenymű két zongorára és zenekarra című, 1940-es kompozíciója a három évvel korábbi kétzongorás és ütőhangszeres szonátából lelkedzett, s a háromtételes mű ebben az átdolgozott formában is kiemelkedő szerepet juttat az ütőhangszeres művészeknek. A Kovács János által vezényelt program második felében a liszti szimfonikus œuvre egyik csúcsteljesítménye, az 1855–56-os Dante-szimfónia következik, amelynek megszólaltatásához a komponista eredetileg vetített képeket és egy szélgépet is rendelt volna. „Nem! Nem! Ezt ne! Ki vele! Ne legyen benne fenséges Úristen! Maradjunk a gyengéd, nemes, lebegő befejezésnél!” A szimfónia dedikáltja, Richard Wagner e felkiáltásokkal próbálta lebeszélni barátját (és majdani apósát) a zárlat „bombasztikus” megoldásáról, s vélhetőleg ennek hatására Liszt kétféle befejezést is lehetővé tett háromtételes műve mindenkori előadói számára.
Műsor:
Bartók: Versenymű két zongorára és zenekarra, BB 121
Liszt: Dante-szimfónia
Közreműködik:
Ránki Fülöp, Berecz Mihály zongora, Fábry Boglárka ütőhangszerek
Concerto Budapest
Vezényel: Kovács János