Teatr, Kortárs dráma

Öt egyetemista vacsoravendégeket hív az otthonukba, hogy azokkal a társadalom nagy kérdéseit megvitassák, és akikkel nem értenek egyet, azokat megölik. Legnagyobb ellenfelük a megosztó véleményvezér és egyben sztár tévés személyiség, Norman, aki egy este meglátogatja a gyilkos társaságot… Véres komédia korunk társadalmi kérdéseiről, az egyik főszerepben egy palack mérgezett bor.

Egy pénzember, miután meghal a felesége, megkeresi régi szeretőjét, hogy a románcot felélessze. A fiatal tanárnő viszont már megveti a férfit. De a múlt sebei felszakadnak. Kapcsolatuk újrakezdése azon múlik, hogy vajon képesek-e megváltoztatni a másikról alkotott előítéletüket…

Tenki Réka előadásában.

FLORIAN ZELLER

kortárs családi dráma

“Gábor vagyok. Már több, mint negyven.

Búcsú

Kapunyitás: 19:40

„Először szétterjedt és pörögni kezdett saját maga körül a nulla, a saját perdületű semmitörmelékből így alakult ki az anyag, pörgésének sebességéből az idő, majd a világporforgatag belső súrlódása kitermelte a hőt, a hő hatására pedig létrejött a szerves élet, amely megszülte a multiverzum legnagyobb kreténjét, az embert.”

Erdélyi Hét
Elise Wilk: Alaszka
időutazó dráma
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió közös produkciója

Az előadás a 2025-ös Szemle Plusz versenyprogram keretében a Kristály Színtéren látható.

Talán mindenki életében eljön az a pont, amikor legszívesebben visszaköltözne a gyerekszobájába és végignézné élete legfontosabb döntéseit. Az előadás főszereplője, a kisgyerekes, képzőművész Vera arra keresi a választ, hogy miért úgy történtek vele a dolgok, ahogy.

Az előadás a 2025-ös Szemle Plusz versenyprogram keretében a Kristály Színtéren látható.

Egy nő elindul, hogy a párkeresés zsákutcái után megtalálja a helyes irányt egy olyan élet felé, amit érdemes élni. Útja egy idegen országon át kanyarodik vissza önmagához.

A dráma a kommunikációképtelenségről beszél. Tudunk kérdezni egymástól? Egyáltalán akarunk? Van rá igényünk? Mitől tartunk? Vagy egyenesen félünk? Aztán meg már késő.