Szakrális művészettörténet - A Szentlélek kiáradása

Pünkösd elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon következett be Jézus tanítványainak és követőinek a közösségében.

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (Apostolok Cselekedetei 2,1–2)

A bibliai üdvösségtörténet csúcsa az, ami pünkösdkor történik. Isten egyszülött Fia eljön a földre és tanítja, bemutatja az igazi emberi életet, aztán mennybemenetele után elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket – az isteni segítséget. Közel kétezer éve ebből merít erőt a Szentek közössége, a Krisztus-hívők sokasága.