Valójában persze Jacopo Peri Dafnéja (1598) volt az első opera, ennek azonban csak a szövege maradt fenn, zenéjéből alig néhány részletet ismerünk. Ezt szintén Peritől az Euridice követte 1600-ban - ez már teljes egészében az utókor rendelkezésére áll. Viszont mégiscsak az Orfeo az első igazi remekmű a műfajban - ezért tekintünk rá úgy, mint az első operára. A trák dalnok történetét mindenki ismeri: Orfeusz egy kígyómarás miatt elveszti kedvesét, Euridikét, és valóban halált megvető bátorsággal leszáll érte az alvilágba, hogy visszahozza őt onnan. A téma tehát felemelő és örök: a síron túl tartó szerelem.
Minden okunk megvan azt remélni, hogy a Müpában hallható koncertszerű előadás rendkívüli élmény nyújt majd. Ezt szavatolja mindenekelőtt a címszereplő személye: Rolando Villazón tenorja érces és erős, ugyanakkor lágy és hajlékony is, mindenekelőtt azonban érzéki szépségű orgánum - éppen ilyen hangot tulajdonítunk képzeletünkben az énekét hárfán kísérő mitikus dalnoknak, akit hallva még a vadállatok is megszelídültek. A mexikói születésű, ám 2007 óta francia állampolgárságú énekeshez csatlakozó együttes, a L'Arpeggiata pedig arról híres, hogy vezetőjével, a nagyszerű lantművésznővel, Christina Pluharral az élén minden régi zenét, amit megszólaltat, olyan élővé varázsol, mintha tegnap keletkezett volna.
Monteverdi: Orfeo - koncertszerű előadás
A főbb szerepekben: Rolando Villazón, Baráth Emőke
Közreműködők: Ensemble L'arpeggiata (koncertmester: Christina Pluhar)