Keresés: Budapesti Fesztiválzenekar

Az ember természethez és létezéshez való viszonya olyan megfoghatatlan, hogy rendre csak a művészeten keresztül sikerül megközelíteni. Koncertünk is erre tesz kísérletet. Beethoven a 6. szimfóniában a „vidéki élet emlékeit” idézi fel, miközben sokat elárul saját természetimádatáról is.

Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar az elmúlt években olyan egyedi koncertformát dolgozott ki a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány együttműködésével, amelyben az autizmussal élő gyerekek és családtagjaik is jól, és ami talán ennél is fontosabb, biztonságban érezhetik magukat.

Bach: a zenészdinasztia, amelyben kedvünkre válogathatunk az igazi tehetségek közül. A „barokk hegedülés legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb” alakja, a BFZ régizenei koncertjeit évek óta kézben tartó Midori Seiler a Bach család négy tagjának műveit tűzi műsorra. Az általa rekonstruált hegedűversenyben a szólót is ő játssza, mellette a zenekar állandó csembalistája, Dinyés Soma és a „briliánsan és kiegyensúlyozottan” éneklő Hanna Herfurtner kap főszerepet a koncerten. A korhű viseletekért és az autentikus mozdulatokért ezúttal is a barokk gesztika egyik legnagyobb szakértője, Sigrid T’Hooft felel.

Vannak szerzők, akiknek nincs szükségük sorsfordító élményekre ahhoz, hogy nagyszerű műveket írjanak. Néha elég, ha a komponista kifogyhatatlan fantáziával áll hozzá a kor legtipikusabb műfajához. Máskor hangszerjátékosként saját maga válik az ihlet forrásává; esetleg felsőbb utasításra improvizál, és közben megalkotja élete egyik fő művét. Vivaldi etalont jelentő szonátái, a kürtös Punto virtuóz, érzéki darabja és Bach nagyszabású kánonsorozata korhű hangszereken szólal meg a BFZ muzsikusainak izgalmas formációiban.

A Concertino sorozat őszi hangversenyén az éjszakáé a főszerep. Két E-tonalitású, mégis teljesen más hangulatú szerenád fog közre két modern versenyművet, valamint egy gyönyörű noktürnt a lassú tételek legnagyobb mesterétől, Dvořáktól. Pilz János a kezdetektől jelen van a BFZ életében.

Összetett, szappanoperába illő egymásra hatások és fel-felbukkanó magyaros motívumok. Mozart első szimfóniája és utolsó hegedűversenye. A 19. századi fagottirodalom egyik kulcsdarabja, házi zenekarra komponált stílusgyakorlat és persze a szokásos, Pilz János garantálta minőség – ezt ígéri a Concertino sorozat tavaszi hangversenye.

Az Európai Hidak fesztivál ezúttal Nagy-Britanniára tekint, Haydn, Britten és MacMillan művein keresztül Anglia, Wales és Skócia hangjai szólalnak meg.

A 20. században megkezdődött az angol zeneszerzés újabb, napjainkban is tartó virágkora. Az idén Nagy-Britannia kultúrájára fókuszáló Európai Hidak fesztivál külön koncertet szentel a szigetország elmúlt negyven évének. A program legfiatalabb komponistája, Christian Mason, két tanára, George Benjamin és Julian Anderson, valamint az angol kortárs opera hírét legmesszebbre eljuttató Thomas Adès művei a minket körülvevő világ szépségeire, az apró részletek fontosságára reflektálnak. Az esten közreműködik a BFZ szólamvezető csellistája, a Liszt Ferenc- és Lajtha-díjas Szabó Péter. Dirigensként az a Franck Ollu lép színpadra, aki a Gramophone szerint a minőség megkérdőjelezhetetlen biztosítéka.

Az itthon és külföldön is nagy sikerű 2019-es Orfeo-produkció után újra a BFZ-vel énekel a világhírű szoprán, Baráth Emőke. Míg az Európai Hidak fesztiválon tavaly minden Itáliáról szólt, most Nagy-Britanniáé a főszerep. A sorozatban szereplő koncertjeink közül a közönség elsőként egy barokk válogatást hallhat, amihez a régizene formabontó és merész fenegyereke, az „élénk, lenyűgöző és meggyőző” brit karmester, Christian Curnyn szakértelme társul.

Takács-Nagy Gábor, a BFZ első vendégkarmestere a tőle megszokott szakértelemmel és frissességgel folytatja az együttes Haydn–Mozart Plusz sorozatát. A dirigens Mozart fiatalkori operájának nyitánya mellett Haydn két szimfóniáját mutatja be: az egyik a ritkábban játszottak közé tartozik, a másik nagyon is ismert, a szerző halálához is kapcsolható.

A könnyed szórakozástól a megrázó drámáig ível Takács-Nagy Gábor sorozata, a Haydn–Mozart Plusz legújabb koncertje. Ritka alkalom, hogy egy koncerten két kettősverseny is megszólal. A szólisták nemcsak a zenekar tagjaiként bizonyítottak már sokszor, hanem a 2019-es Végh Sándor Versenyen épp ezekben a duófelállásokban nyerték meg a klasszikus kategóriát.

Van, aki éjnek idején szeret zenét hallgatni. Az éjjel fél 12-kor kezdődő Midnight Music koncerteken ezt bárki megteheti babzsákokon ülve, teljesen új perspektívából és egyedi akusztikával, a zenészek közvetlen közelében, kötöttségek nélkül.

Beethovenről és Richard Straussról a többségnek két komoly, már-már komor figura és sok drámai, monumentális zene jut eszébe, pedig mindkét szerzőnek jó érzéke volt a humorhoz és a könnyedséghez is.

Vilde Frangot egyetlen zenerajongónak sem kell bemutatni. A virtuóz és érzékeny norvég hegedűművész szerencsére egyre gyakrabban fordul meg Budapesten, így a BFZ koncertjein is, minden alkalommal felejthetetlen élményt nyújtva a közönségnek. Ezúttal Stravinsky hegedűversenyét játssza, amely különleges helyet foglal el a hegedűirodalomban.

Érzelmi hullámvasút happy enddel – így írhatnánk le röviden a műsort, amelyben Pelléas és Mélisande tragikus története után Saint-Saëns szélsőséges hangulatokat körüljáró, gyakran indulatos csellóversenye, majd Schumann pozitív életélményekből fogant szimfóniája szólal meg. A koncertet Madaras Gergely vezényli.

Induló, tangó, dzsessz, szürrealizmus, spártaiak, keringő – aligha lehetne színesebb műsort összeállítani. A koncerten szereplő századfordulós és múlt századi argentin és francia szerzők mind különcök, tradíciókra fittyet hányó, furcsa egyéni stílusuk mégis jólesően változatos egységbe kovácsolja őket. Kagel szórakoztató zenéje, Piazzolla borúja, Ravel élénksége, Milhaud egzotikussága és Satie senkiével össze nem mérhető észjárása felejthetetlen élményt ígér.Akárcsak az est szólistája, a dél-koreai Seong-Jin Cho.

A filmzeneszerzőként is ismert két komponista, Korngold és Sosztakovics egészen más körülmények között élte át a 2. világháborút, a történelmi kontextus mindenesetre mindkét elhangzó mű esetében meghatározó. Korngold Hollywood concertónak is nevezett versenyműve az emigráns szerző világégés utáni első próbálkozása a populáris kultúrából való visszatérésre, Sosztakovics szimfóniája iróniával telített kényszerű tisztelgés a szovjet rendszer előtt.

Miután a világ egyik legnagyobb lemezkiadójával, a Deutsche Grammophonnal kizárólagos szerződésben álló dél-koreai Seong-Jin Cho kétszer is eljátszotta Ravel zongoraversenyét, harmadik koncertjén Liszt Ferenc A-dúr concertójának szólistájaként lép fel a BFZ-vel. Persze nem csak a versenymű változik: az évadban egyedülálló módon csupa Liszt-mű szólal meg a koncerten.

Ahogy a 19. században elvárták, Mendelssohn nemcsak zeneszerző, de előadóművész és karmester is volt egy személyben. Ma már kevés ilyen polihisztor akad a zenei életben, Jörg Widmann azonban közéjük tartozik. Ezúttal hármas szerepben lép színpadra, hiszen saját darabjait vezényli, a koncert elején pedig szólistaként is hallhatjuk.

Ismét vendégünk lesz a chilei svéd mezzoszoprán, Luciana Mancini, aki a tavalyi nagy sikerű Orfeo-produkcióban a Bachtrack szerint az opera egyik kulcsfigurájává varázsolta karakterét, a Herbert von Karajannal is együtt alkotó, több mint százharminc ősbemutatót jegyző svájci karmester, Michel Tabachnik pedig kerek két év után áll újra a Fesztiválzenekar elé.

A tizenkilenc éves Mozart és a hetvenkét esztendős Bruckner, a hegedűverseny műfajában először kiemelkedőt alkotó egykori csodagyerek és az életre nosztalgikusan visszatekintő idős mester remekművei kerülnek egymás mellé ezen a koncerten. Mozart legnépszerűbb hegedűversenyének szólistája, a német Julia Fischer nemcsak hegedűművész, de zongorista, kvartettjátékos, tanár és egy ifjúsági zenekar alapítója is.

Vannak életrajzi vonatkozású zeneművek, olyanok, amelyek valamilyen okból kiemelten fontossá váltak szerzőjük életében. Robert Schumann egyetlen befejezett zongoraversenye nemcsak a pianistának készülő, de karrierjét saját maga derékba törő szerző életében mérföldkő, hanem a romantikus zongoraverseny-irodalomban is.

A koncerten a 19., 20. és 21. század egy-egy polihisztor kulcsfigurája jelenik meg: az operái szövegkönyveit is jegyző Wagner, valamint két zeneszerző-karmester-előadó, Stravinsky és Jörg Widmann. Szólistaként a Widmann-versenymű ősbemutatójának hegedűse, Christian Tetzlaff lép színpadra, akinek szenvedélyes és fékezhetetlenül virtuóz előadása iránymutató a Bachtrack kritikusa szerint. Az est karmestere a Colin Davisnél és Simon Rattle-nél tanult Robin Ticciati.

Richard Wagner kora egyik legmegosztóbb személyisége volt, aki két táborba rendezte a zeneszerzőket. A koncerten az őt zenei példaképnek tekintő Gustav Mahler és az egyenesen fanatikus Wagner-párti Hugo Wolf művei kerülnek a német operaszerző előjátékai mellé. Schubert után minden bizonnyal Wolf a romantikus dal legnagyobb mestere.