Keresés: BEETHOVEN NAPOK

Mindkét szonáta zongoraszólamát a nemzetközi zenei élet egyik legjelentősebb zongoraművésze, Jevgenyij Koroljov játssza majd, s hozzá csatlakozik a hazai élő legenda, Perényi Miklós, valamint a Concerto Budapest művészeti vezetője, Keller András.

A zongoraverseny szólistáját, Jevgenyij Koroljovot régi kapcsolat fűzi a zenekarhoz, s a budapesti közönségnek sem kell bemutatni a kiegyensúlyozott játékáról híres zongoristát.

Bensőségesség, szuggesztivitás, intimitás – e jelzők kötik össze a délutáni koncert egyes számait, amelyek valóban Beethoven legszemélyesebb hangú vallomásai.

A Fischer Annie emlékezetének szentelt Beethoven-napok e koncertjén Keller András három emblematikus Beethoven-művet és három nagy hangszeres szólistát vonultat majd a közönség elé.

A műsoron hallhatók többek között: a Moonlight sonata, Pathetique sonata, Tempest sonata, Les Adieux sonata, Quasi una Fantasia, a késői szonáták, négykezesek

A Beethoven-napok gyermekkoncertjén a nagy zeneszerző életútját végigjárva, a művei és a társművészetek segítségével, a gyermekeket is bevonva az előadás folyamatába, izgalmas kérdésekre keressük majd a választ.

Az egynapos koncertsorozat, amely a beethoveni életmű legszemélyesebb és legközvetlenebb műfaját állítja a középpontba, a zeneszerző talán legnépszerűbb zongoraszonátájával indul majd.

„Az ötletek kontrollálhatatlan áradata miatt zenei gondolatait vadul egymásra halmozza, és bizarr módon köti őket össze. [...] Túl sok a hirtelen közjáték és a disszonáns átvezető hang.” A XVIII. és a XIX. század fordulóján így értetlenkedett a bécsi kritika egy része, előszörre találkozva az op. 10-es három zongoraszonátával, melyek közül e koncerten a harmadik, D-dúr kompozíció hangzik majd fel.

Művei fogadtatásával szemben Beethovennek nem ritkán érdemi ellenállást kellett leküzdenie: néha szópárbajokba bonyolódva a kritikusokkal, de főként természetesen mégiscsak művészete által harcolt az elismertetésért.

Az 1800-as évek elején komponált f-moll (Appassionata) szonáta Beethoven azon kevés melléknevet viselő műve közé tartozik, amelyet maga a szerző nevezett el. Ajánlása Brunszvik Ferenc grófnak szól, s a szerző egyik legnagyobb technikai tudást igénylő darabja.

Sonata quasi una fantasia – eredetileg ezt az elnevezést viselte az 1802 tavaszán megjelent, op. 27-es sorszámú mindkét szonáta, melyek közül aztán a Holdfény-szonáta tartósan leárnyékolta Esz-dúr párdarabját.

„A szív és az ész harca”, illetve „Társalkodás a kedvessel” – a mester utolsó titkára és egyik első életrajzírója, az utóbb oly sok zenetörténeti lódításon rajta kapott Anton Schindler kétes hitelű állítása szerint ezek lettek volna a szonáta tételcímei, utalásképpen a mű dedikáltja, Lichnowsky herceg aktuális szerelmi liezonjára. „Valószínűleg a legjobb,