Tanár úr, kérem

Mi ez, mi ez, miez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók… szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc… Dehogy… hiszen ez a vekker… A vekker csönget… De hiszen akkor fél hét van már… fel kellene kelni.

Ismerős gondolatok ugye? Reggel hét, óracsörgés, álom és ébrenlét határán…

Ki ne ébredt volna életében legalább egyszer azzal a vággyal, hogy bár a reggeli sűrű ködben tényleg eltűnt volna az iskola és ha nem is örökre, de legalább a mai napon ne kellene betenni oda a lábunkat.

Ki ne emlékezne a tanár komótos naplólapozgatása közben átélt rettegésre vagy a megkönnyebbülésre, miután a tanár ma az osztály jó tanulóját hívta ki felelni vagy a padsorok között bujkáló gurgulázó nevetésre, miközben osztálytársunk az óra alatt a kukában rejtőzik.

A Tanár úr kérem megszólítja a mostani iskolásokat és az öregdiákokat is, Karinthy Frigyes saját szavaival élve:

 “Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság”

Játszák:

Kuna Kata
Menczel Andrea
Baronits Gábor
Fila Balázs
Pásztor Ádám
Peller Károly
Sütő András
Szelle Szilárd
Szűcs Péter Pál
Vecsei László
Vadász Gábor

Dramaturg              Deres Péter
Dalszöveg              Máthé Zsolt
Zeneszerző            Nyitrai László
Koreográfus           Vislóczky Szabolcs
Rendező                Simon Kornél