Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897, op. 148
Mendelssohn: 1. (d-moll) zongoratrió, op. 49
SZÜNET
Csajkovszkij: a-moll zongoratrió, op. 50
Székely Anna Lilla (hegedű), Rátkay Áron (cselló), Szaniszló Attila (zongora)
A Zeneakadémia hallgatóiból alakult trió minden ízében romantikus repertoárt tűzött műsorára. A koncert első felében két olyan alkotást hallhat a közönség, amelyet szerzőjük harmincesztendős korában írt. Schubert halála előtt egy évvel komponálta az Esz-dúr notturnót, mely feltehetően eredetileg a B-dúr zongoratrió lassú tétele volt, de abban a szerző a kiadó kérésére a ma ismert lassú tételre cserélte. Az ,,árván” maradt, rokon hangszerelésű testvérei között mégis meglepően ismert tétel nyitja az estet. Ezt a kompozíciót Mendelssohn egyik leghíresebb kamaraműve, az első, d-moll zongoratrió követi, melyet Schumann Beethoven és Schubert triói mellé helyezett – ennek kapcsán írta sokat idézett bonmot-ját is, miszerint Mendelssohn a tizenkilencedik század Mozartja. Az alkotás grandiózussága mellett feltűnő a zongoraszólam nehézsége és a szokásosnál nagyobb jelentősége is. A hangverseny második felében Csajkovszkij a-moll zongoratriója csendül fel. Az orosz zeneszerző negyvenéves kora után fogott hozzá a komponálásához, mivel sokáig azon az állásponton volt, hogy a zongora, cselló és hegedű hangszínei nem tudnak összeolvadni. Egyetlen triója mégis elkészült, melynek okát a mű alcímében kereshetjük: À la mémoire d’un grand artiste (Egy nagy művész emlékére), utalva közeli barátjára és mentorára, Nyikolaj Rubinsteinre, aki 1881-ben halt meg. Később az egy gyors tételből, egy variációsorozatból és egy codából álló műre a zeneszerző megelégedéssel hivatkozott, de a kamaraformációba zsúfolt szimfonikus hangzásokat sem tagadta le.
Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont
