Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin / RÉGIZENE FESZTIVÁL

Az egyházi kantáta szertartásba illeszkedő műfaj, keletkezése, fejlődése szorosan összefügg a lutheránus vallásgyakorlattal. Persze az idő ezeken a műveken is elvégezte a maga munkáját: a modern hangversenyélet kialakulásakor Bach egyházi kantátái a koncerttermi gyakorlat részévé váltak, mégsem szabad elfeledkeznünk eredeti funkciójukról, mert magukat a darabokat és a keletkezésük mögött meghúzódó célt csak akkor érthetjük meg, ha ez is tudatosul bennünk. Az egyházi kantáta a művészet eszközeivel kívánta segíteni a hívek lelki életét: a zene az önvizsgálatot, a reményt vagy a bűnbánatot erősítette és mélyítette el a maga lélekbe hatoló szépségével és igazságával.
Erre is gondolhatunk, amikor a kiváló német bariton, Michael Volle és nagy múltú partnere, az Akademie für Alte Musik Berlin rendkívül tudatosan felépített, kizárólag Bach-kantátákból (és egy motettából) álló műsorát hallgatjuk. Természetesen az is elég, ha csak az énekes hangjában gyönyörködünk. Volle különlegesen sokoldalú művész, operaénekes, akinek repertoárja Don Giovannitól Golaud-ig, Wotantól Wozzeckig terjed, s aki pályája során olyan karmesterekkel szerepelt együtt, mint Wolfgang Sawallisch és Seiji Ozawa, Helmuth Rilling és Philippe Herreweghe. Mostani partnere a nemzetközi régizenei élet egyik legjelentősebb együttese: berlini „Akamus” fennállásának harminchat éve alatt mindent eljátszott, amit a régizene világában el lehet, a legnagyobb szólistákkal és karmesterekkel működve együtt Cecilia Bartolitól René Jacobsig.

Műsor:

J. S. Bach: Ich hatte viel Bekümmernis - Sinfonia a kantátából, BWV 21
J. S. Bach: Ich habe genug - kantáta, BWV 82
J. S. Bach: Am Abend aber desselbigen Sabbats - Sinfonia a kantátából, BWV 42
J. S. Bach: Der Friede sei mit Dir - kantáta, BWV 158
J. S. Bach: Der Geist hilft meiner Schwachheit auf - motetta, BWV 226
J. S. Bach: Gott soll allein mein Herze haben - Sinfonia a kantátából, BWV 169
J. S. Bach: Ich will den Kreuzstab gerne tragen - kantáta, BWV 56